Ahogy sejtettem, nem hívott, nem üzent. Nem is értettem, hogy miért hitt Sam ennyire abban, hogy majd a nagy Andy Biersack rám csörögjön másnap... hogyne. Talán majd holnap. De miért is szeretném én ezt? Nem értem saját magam... miért várom egyáltalán? Valaki kopogott.
- Kukucs! - nyitott be Zed.
- Szia! Mizujs?
- Azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved eljönni moziba velünk?
- Mit nézünk?
- Majd ott kiderül. De akkor benne vagy? - kérdezte, feldobottan.
- Persze. Mikor indulunk?
- Amint elkészültök mehetünk.
- Rendben, pár perc.
- Aha, szerintem is pár perc lesz... - gúnyolódott a kis szenya. Majd válaszul hozzádobtam egy plüss Hello Kitty-t. Majd a szekrényemhez sétáltam és kinyitottam, úgy álltam ott, mint egy 5 éves kislány a boltban a rengeteg barbi előtt, döntésképtelenül. Féloldalasan hátrafordultam és segítség kérően néztem Zedre. Nem kellett megszólalnom, tudta mit kérek.
- Milyen idő van kint? - kérdezte.
- Nem tudom.
- Akkor nézd meg. - utasított.
- Jó, rendben főnök. - majd az erkély ajtó felé vettem az irányt, kinyitottam és átléptem a küszöböt - Szoknyás idő.
- Na? Így jó?
- Nagyon jól áll, miért nem hordtad?
- Nem szeretem a bújócskát...
- Már értem, tessék itt egy tasi és a csizma.
- Csizma? Nem lesz egy kicsit meleg?
- Esőt mondtak mára...
- Ez az...lesz szivárvány! - kezdtem el ugrálni, mint egy kisgyerek.
- Tessék ez is kell, hogy ha tényleg lesz ne lássák az emberek, hogy én is veled vagyok. - nyújtott át egy kalapot. Elindultam a fürdő felé, majd kivasaltam a hajam, kihúztam a szemem és a konyhába mentem.
- Menjünk gyalog. Nincs messze. - lelkesedett Sam.
- De ne már! Nem akarok sétálni. - nyavajgott Zed.
- Kettő az egy ellen Zed. Szerintem nyertünk. - mondtam, majd össze pacsiztam Sammel.
- Jó, de legközelebb az van amit én mondok.
- Aha, persze, hogy nem. - húzta az agyát Sam.
- Ne csatázzatok, szájhősök, hanem induljunk már... - azzal elindultam az ajtó felé és végre úton voltunk...
- Na, akkor mit nézzünk meg? - kérdezte Zed, a hosszú sorban állva.
- Az mi az? - elindultam az óriás plakát felé - Sam, gyere! - egy pillantást vetett a plakátra és pacsizott velem. Vissza mentünk a sorban álló barátunkhoz, aki már a sor elején várt ránk.
- Milyen jegyet kértek?- kérdezte a kasszás fiú, aki elég feltűnően méregette barátnőm dekoltázsát. Ezt Ő is észrevette és felmutatta a jobb kezén a (természetesen) nem igazi jegy gyűrűjét.
- A végzet ereklyéi, Csontváros. És kettő közepes popcorn és három cola. - mondtam. A srác már adta is a jegyet.
- Az milyen? - nézett értetlenül Zed.
- Nyugi, biztosan tetszeni fog. - mondta Sam. Fizettünk és elindultunk az ötös terem felé.
- Stipi-stopi középső hely! - jelentettem ki. Leültünk és vártuk a filmet. Lement a reklám, meg hogy kapcsoljuk ki a telefonokat... Elkezdődött a film...
- Meg akarom nézni még egyszer!
- Na ez jó film volt, vagyis inkább a szereplők... - mondta nyújtózkodás közben Zed.
- Jó, tudjuk, hogy te kanoskodsz a főszereplő srácra, aki megjegyzem, igen jól néz ki... - szólt Sam is.
- Én innen nem mozdulok el! Minden filmnek ilyennek kellene lennie... - makacskodtam.
- Na, menjünk, gyere. - szólt Z.
- Nem! - és megmarkoltam a karfáját a széknek, jelezve, hogy engem csak székestül tudnak elvinni.
- Hát jó... Akkor nem kapsz fagyit... - csalogatott a barátosném.
- Fagyi? - kipatantam a székből és futni kezdtem a kijárat felé.
- Mindig is azt hittem, hogy te leszel ilyen...furi. - hallottam Zed mini monológját, és elindultak utánam. Haza fele elfogyasztottuk a fagyit és beszélgettünk.
- Sam, nem megyünk ma el futni? - kérdeztem.
- Hát én biztos, hogy nem, majd máskor, jó? - kinyitottam az lakást,majd elmentem átöltözni valami, kényelmesebbe, összefogtam a hajam és útnak indultam. Lefele menet rágyújtottam és kocogni kezdtem, már kezdett sötétedni, de még nem értem haza, kezdtem parázni, mivel félek a sötétben. Így inkább sarkon fordultam és elkezdtem vissza fele futni. Ez addig sikerült amíg neki neki nem mentem valaminek, pontosabban valakiknek. Félve felnéztem a nálam jóval magasabb és idősebb férfiakra, akik bokáig érő ballonkabátban voltak.
- Hova, hova kis hölgy? - kérdezte az egyik. Nem akartam válaszolni, de ekkor hirtelen egy kést szorított a torkomhoz.
- Ha-Haza, légyszíves engedjetek el.
- Nézd má' haza akar menni.... - szólalt meg egy másik.
- Talán nem tetszik a társaságunk? - mondta a harmadik.
- De nekünk tetszik a te társaságod angyalom. - mondta az első és megmarkolta a fenekem. Az egyiknek elkezdett csörögni a telefonja, a másik meg a telefonálóra figyelt és arrébb sétáltak. - Akarod látni azt ami a kabát alatt van? Sőt, meg is foghatod! - ekkor valahonnan nagy düh és valami féle erő és bátorság szökött belém. Így könyökkel gyomorba vágtam azt, aki a torkomhoz szorította a kést. Rögtön összegörnyedt és én kaptam az alkalmon, futni kezdtem, minél gyorsabban. Hallottam ahogy az egyik utánam fut, ezért még jobban belehúztam. Úgy estem be az ajtón, majd sebesen rázártam kulccsal, háttal neki dőltem és sírni kezdtem. Zed és Sam futott ki a szobájukból és leguggoltak hozzám.
- Mi a baj? Mi történt? - kérdezte Sam. Nem tudtam válaszolni, csak mutogattam. - De hisz te vérzel!
- Szólalj már meg! - szólt erélyesen Zed.
- Emberek, meg-megakartak erőszakolni, kés... - mondtam sírás közben.
- Mi van? Hol vannak?
- Kint...
- Sam, állítsd el a vérzését, mindjárt jövök. - ezzel bevonult a szobájába és Sam felsegített állni. Zed feldúlva jött ki a szobájából egy pisztollyal a kezében és kiment az utcára. Sam lekezelte a sebeim, de lövést hallottunk. Kis idő után még egyet. Majd csend.... Zed lehiggadtan jött vissza.
- M-Miért van fegyvered? - kérdeztem.
- Miért nektek nincs? - kérdezte ledöbbenve. - Két modellel élek együtt...
- Lelőted őket? - kérdeztem ismét.
- Nem, csak a levegőbe lőtem, hogy ijedjenek meg...
- Na jó, szerintem ezt majd holnap beszéljük meg, gyere Des... - kísért be Sam a szobámba. - Most aludj, és holnap mindent megbeszélünk... Aludj jól. - ezzel kiment a szobámból, magamra hagyva. Kiabálást hallottam kintről, de nem érdekelt túlzottan... Ha akarják holnap elmondják...
XXX
Nagyon, nagyon szégyenlem magam, amiért majdnem két hónapja nem hoztam semmit, de nemsokára új résszel jelentkezem. :) Remélem most kárpótoltalak titeket :D