A legjobb barátnőmet Sammet a konyhában találtam reggel, miközben a kávéját szürcsölgette.
- Szia! Van még kávé? - kérdeztem két ásítás között, csak bólintott, mire én már kiszolgáltam magam - Hogy aludtál? - dőltem neki a konyha pultnak és a hatalmas koffein adagomat iszogattam.
- Szarul! Egész éjjel csak forgolódtam, nézd a szemem! - kigübbesztette, majd ellöktem magam a támaszomtól és odahajoltam hozzá.
- Öm... mit is kéne látnom rajt? - kérdeztem értetlenül.
- Piros és, és nézd tök eres! Megfog látszani a fotókon!
- Mit parázol? Ami ilyen közelről nem látszik az a képeken sem fog. Amúgy Zeddel mi van? Fura, hogy most nem ő ébreszt minket.
- Nem tudom... felébresszük? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Oké és hogyan?
- Hozd a borotvahabot, én meg hozom a lisztet és itt találkozunk. - elindultam a Batman-es pizsimben a fürdő felé azért az egy kellékért, mire megtaláltam, már a "találka helyről" sürgetett, amíg a folyosón végighaladtam felráztam a flakont.
- Des, szedd azokat a formás lábaidat! - erre inkább nem válaszoltam, izgatottan vártam, hogy mi fog következni, mikor odaértem kezembe nyomta az egész zacskó lisztet és elvette azt ami nálam volt, majd izgatottan megszólalt.
- Figyelj és tanulj! - szépen, lassan lenyomta a kilincset és benyitott, Zed még mindig aludt. Mi ezt kihasználva bementünk a szobájába és Sam akcióba lépett. Z. fölé térdelt és a habbal elkezdett az arcára "rajzolni" , mikor végzett az arcával áttért a mellkasára, majd a karjaira, mikor befejezte átadta a terepet nekem. Én is a személy felé közelítettem, majd fölé álltam. Nagyon viccesen nézett ki, majdnem elnevettem magam, de Sam bíztatott, hogy csináljam már. Finoman elkezdtem behinteni a pehely könnyű anyaggal a teste minden részét, mikor "lefixáltam" adtam neki rendesen, nem kímélve. Mikor késznek tekintettem gyorsan leugrottam róla és a kijárat felé siettem. A cinkostársam már a szemeit törölgette és ahogy kiértem belőlem is vulkánként tört ki, az amit nagyon sokáig bent kellett tartanom. Mikor már túltárgyaltnak tartottuk a dolgot elmentünk készülődni, még szerencse, hogy két fürdőszoba van. Elmentem letusolni, sminkelni és a hajamat megcsinálni, mikor végeztem köntösben mentem a "lakosztályom" felé. Csak utána kezdődött a nagy dilemma. Mit vegyek fel? Igaz úgy is kapunk a fotózáson másik ruhát, de abban nem jöhetek el. Nagy nehezen kiválasztottam egy latex nadrágot, szürke csőtoppot és egy magassarkút. Mielőtt elindultunk volna benyitottunk Zedhez, hogy mi a helyzet. Még mindig húzta a lóbőrt. Telefonon megcsörgettem, hogy azért ideje lenne felkelni. Mikor megszólalt a telefonja a földre zuhant. Mi pedig kiszaladtunk a házból és gyorsan bepattantunk a kocsimba (még jó, hogy rutinosak vagyunk a holdjáróinkkal) és elindultunk. Sammel egy helyen dolgozunk és körülbelül ugyanakkor végzünk, csak neki annyiban más, hogy rajta alig van ruha, mivel általában fehérneműt vagy egyebet reklámoznak. Kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk egymástól és ellentétes irányba tartottunk. Beértem a stúdióba ahol még kicsit igazítottak a sminkemen, hajamon és a kezembe nyomtak egy fekete, rövid egybe ruhát. Amint felvettem beleszerettem és nem akartam levenni.
Kiértünk egy egyszerű, letisztult helyre ami közepén egy fotel volt. Vele kellett "pózolnom" és mindenhogy néznem.
 |
| A fotózáson |
Mikor végeztünk David (a fotós) odahívott, hogy válogassuk ki a legjobbakat, amik majd egy újságba kerülnek be. Visszatértem az öltözőmbe és (sajnos) le kellett adnom a ruhát és távoztam. Kint várt rám legjobb barátnőm és együtt beszálltunk a négykerekűmbe és elhajtottam, de nem kanyarodtam le a mi utcánkba és ijedt tekintet találkozott az enyémmel.
- Igen... most el foglak rabolni és közben megállok egy boltnál és veszek cigit magamnak, majd elviszlek egy koszos, dohos, sötét pincébe és ott hagylak! - "nyugtattam" meg.
- Komolyan?
- Szerinted? Te kis nyomi, azt hiszed képes lennék rá? - csend honolt az autóra, amit csak a rádió halk sustorgása tört meg. - Nemár! Most komolyan?
- Asszony! Kötözz meg! És tedd azt amit mondtál! - összeszorította a két csuklóját, mintha egy láthatatlan kötél már körbefogta volna.
- Hát, oké... te mondtad! - azzal hülyeségből a kesztyűtartó felé nyúltam, hogy kiveszem belőle a "kötelet". Azonnal elhúzta a kezét és én hangosan felnevettem, majd ő is csatlakozott. Leparkoltam az üzlet előtt és bementünk. A tekintetemmel kerestem a nekem kellő darabot, mikor meglett a polcsor elé álltam és láttam, hogy a legfelső polcon van, remek... Lábujjhegyre álltam és nyújtózkodtam, hogy elérjem, mikor elértem és levettem két dobozzal az egyensúlyom cserben hagyott és hátúról nekimentem valakinek.
- Jajj, bocsáss meg! Teljesen véletlen volt, nem láttalak. - majd az alak megfordult és a szembe nézett, nekem az állam is leesett, amint megláttam ki áll előttem.
- Semmi gond, ez bárkivel előfordulhat. - majd megsimogatta a vállam.
- A-Andy? - kérdeztem félénken. Sam odajött hozzám, hogy kérdezzen valamit (gondolom) , de ugyan úgy járt mint én.
- Nyugi, nem harapok. Titeket hogy hívnak? Mivel ti tudjátok a nevem, ez nekem is kijár. - dobott egy kezdetleges 50 wattos mosolyt. Amitől minden nőstény elolvad, mi is így tettük. Csak én hamarabb rájöttem, hogy válaszolni kéne.
- Destiny, és ő... - utaltam a vállamra nyáladzott barátnőmre - Néma Sam.
- Des, szerintem én megvárlak a kocsiban. Szia Andy örülök, hogy összefutottunk. - Andy csak intett neki egyet egy mosollyal körítve, aminek hatására nekiment egy kartonpolcnak ami az ajtó mellett volt.
- Hát... Akkor mégsem néma. Amúgy szép tetkók, gyűjtöd? - látványosan végigmérte mindkét vállam - Van batman-es is? - esett le neki az álla.
- Aha, valami olyasmi. Látom te sem panaszkodhatsz, neked is van. - mosolyodtam el - Na de én lassan megyek, mert ki tudja mit csinál a kocsimban. - s közben beálltam a kasszához fizetni, majd mögém állt, mikor végeztem félreálltam és köszöntem neki.
- Várj! - szólt utánam, s én végrehajtottam, megálltam. Ő is fizetett és odajött hozzám.
- A számod megadod? Csak te vagy az eddigi első, aki felismert és nem kért aláírást. - közben elővette a telefonját és felém nyújtotta. Kezemben tartottam, majd feloldottam és beírtam a nevem és a számom, s mosolyogva nyújtottam neki vissza. - Köszi. - Elindultunk a kijárta felé és kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett és mosolyogva köszöntünk el egymástól. Ő elindult az autója felé és rágyújtott, én is ugyanúgy tettem. Mikor beültem a járműbe Sam kíváncsian faggatott és én csak mindenre bólogattam, még abba is belementem, hogy nem mondjuk el Zednek. Beálltam a garázsba és amint beléptünk a házba valami az arcunkba csapódott és nem mástól mint Zedtől. Később kiderült, hogy liszt volt az.
-Ezt a reggeliért kaptátok. - Röhögött ki minket, Sammel elrohantunk a fürdőbe fürdeni, hajat mosni és elköszöntünk egymástól, majd mindenki a kis zugába vonult el. Már vízszintesben voltam és gondolkoztam. Vajon Andy fel fog hívni? Emlékezni fog rám? Találkozunk még valaha? Remélem igen. Tudtommal nincs most barátnője, de ki tudja? Majd mély álomba zuhantam.
