Figyelem a blog átköltözött, mostantól ITT lesznek részek!
2015. június 26., péntek
2014. október 28., kedd
Semmi jel
Ahogy sejtettem, nem hívott, nem üzent. Nem is értettem, hogy miért hitt Sam ennyire abban, hogy majd a nagy Andy Biersack rám csörögjön másnap... hogyne. Talán majd holnap. De miért is szeretném én ezt? Nem értem saját magam... miért várom egyáltalán? Valaki kopogott.
- Kukucs! - nyitott be Zed.
- Szia! Mizujs?
- Azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved eljönni moziba velünk?
- Mit nézünk?
- Majd ott kiderül. De akkor benne vagy? - kérdezte, feldobottan.
- Persze. Mikor indulunk?
- Amint elkészültök mehetünk.
- Rendben, pár perc.
- Aha, szerintem is pár perc lesz... - gúnyolódott a kis szenya. Majd válaszul hozzádobtam egy plüss Hello Kitty-t. Majd a szekrényemhez sétáltam és kinyitottam, úgy álltam ott, mint egy 5 éves kislány a boltban a rengeteg barbi előtt, döntésképtelenül. Féloldalasan hátrafordultam és segítség kérően néztem Zedre. Nem kellett megszólalnom, tudta mit kérek.
- Milyen idő van kint? - kérdezte.
- Nem tudom.
- Akkor nézd meg. - utasított.
- Jó, rendben főnök. - majd az erkély ajtó felé vettem az irányt, kinyitottam és átléptem a küszöböt - Szoknyás idő.
- Na? Így jó?
- Nagyon jól áll, miért nem hordtad?
- Nem szeretem a bújócskát...
- Már értem, tessék itt egy tasi és a csizma.
- Csizma? Nem lesz egy kicsit meleg?
- Esőt mondtak mára...
- Ez az...lesz szivárvány! - kezdtem el ugrálni, mint egy kisgyerek.
- Tessék ez is kell, hogy ha tényleg lesz ne lássák az emberek, hogy én is veled vagyok. - nyújtott át egy kalapot. Elindultam a fürdő felé, majd kivasaltam a hajam, kihúztam a szemem és a konyhába mentem.
- Menjünk gyalog. Nincs messze. - lelkesedett Sam.
- De ne már! Nem akarok sétálni. - nyavajgott Zed.
- Kettő az egy ellen Zed. Szerintem nyertünk. - mondtam, majd össze pacsiztam Sammel.
- Jó, de legközelebb az van amit én mondok.
- Aha, persze, hogy nem. - húzta az agyát Sam.
- Ne csatázzatok, szájhősök, hanem induljunk már... - azzal elindultam az ajtó felé és végre úton voltunk...
- Na, akkor mit nézzünk meg? - kérdezte Zed, a hosszú sorban állva.
- Az mi az? - elindultam az óriás plakát felé - Sam, gyere! - egy pillantást vetett a plakátra és pacsizott velem. Vissza mentünk a sorban álló barátunkhoz, aki már a sor elején várt ránk.
- Milyen jegyet kértek?- kérdezte a kasszás fiú, aki elég feltűnően méregette barátnőm dekoltázsát. Ezt Ő is észrevette és felmutatta a jobb kezén a (természetesen) nem igazi jegy gyűrűjét.
- A végzet ereklyéi, Csontváros. És kettő közepes popcorn és három cola. - mondtam. A srác már adta is a jegyet.
- Az milyen? - nézett értetlenül Zed.
- Nyugi, biztosan tetszeni fog. - mondta Sam. Fizettünk és elindultunk az ötös terem felé.
- Stipi-stopi középső hely! - jelentettem ki. Leültünk és vártuk a filmet. Lement a reklám, meg hogy kapcsoljuk ki a telefonokat... Elkezdődött a film...
- Meg akarom nézni még egyszer!
- Na ez jó film volt, vagyis inkább a szereplők... - mondta nyújtózkodás közben Zed.
- Jó, tudjuk, hogy te kanoskodsz a főszereplő srácra, aki megjegyzem, igen jól néz ki... - szólt Sam is.
- Én innen nem mozdulok el! Minden filmnek ilyennek kellene lennie... - makacskodtam.
- Na, menjünk, gyere. - szólt Z.
- Nem! - és megmarkoltam a karfáját a széknek, jelezve, hogy engem csak székestül tudnak elvinni.
- Hát jó... Akkor nem kapsz fagyit... - csalogatott a barátosném.
- Fagyi? - kipatantam a székből és futni kezdtem a kijárat felé.
- Mindig is azt hittem, hogy te leszel ilyen...furi. - hallottam Zed mini monológját, és elindultak utánam. Haza fele elfogyasztottuk a fagyit és beszélgettünk.
- Sam, nem megyünk ma el futni? - kérdeztem.
- Hát én biztos, hogy nem, majd máskor, jó? - kinyitottam az lakást,majd elmentem átöltözni valami, kényelmesebbe, összefogtam a hajam és útnak indultam. Lefele menet rágyújtottam és kocogni kezdtem, már kezdett sötétedni, de még nem értem haza, kezdtem parázni, mivel félek a sötétben. Így inkább sarkon fordultam és elkezdtem vissza fele futni. Ez addig sikerült amíg neki neki nem mentem valaminek, pontosabban valakiknek. Félve felnéztem a nálam jóval magasabb és idősebb férfiakra, akik bokáig érő ballonkabátban voltak.
- Hova, hova kis hölgy? - kérdezte az egyik. Nem akartam válaszolni, de ekkor hirtelen egy kést szorított a torkomhoz.
- Ha-Haza, légyszíves engedjetek el.
- Nézd má' haza akar menni.... - szólalt meg egy másik.
- Talán nem tetszik a társaságunk? - mondta a harmadik.
- De nekünk tetszik a te társaságod angyalom. - mondta az első és megmarkolta a fenekem. Az egyiknek elkezdett csörögni a telefonja, a másik meg a telefonálóra figyelt és arrébb sétáltak. - Akarod látni azt ami a kabát alatt van? Sőt, meg is foghatod! - ekkor valahonnan nagy düh és valami féle erő és bátorság szökött belém. Így könyökkel gyomorba vágtam azt, aki a torkomhoz szorította a kést. Rögtön összegörnyedt és én kaptam az alkalmon, futni kezdtem, minél gyorsabban. Hallottam ahogy az egyik utánam fut, ezért még jobban belehúztam. Úgy estem be az ajtón, majd sebesen rázártam kulccsal, háttal neki dőltem és sírni kezdtem. Zed és Sam futott ki a szobájukból és leguggoltak hozzám.
- Mi a baj? Mi történt? - kérdezte Sam. Nem tudtam válaszolni, csak mutogattam. - De hisz te vérzel!
- Szólalj már meg! - szólt erélyesen Zed.
- Emberek, meg-megakartak erőszakolni, kés... - mondtam sírás közben.
- Mi van? Hol vannak?
- Kint...
- Sam, állítsd el a vérzését, mindjárt jövök. - ezzel bevonult a szobájába és Sam felsegített állni. Zed feldúlva jött ki a szobájából egy pisztollyal a kezében és kiment az utcára. Sam lekezelte a sebeim, de lövést hallottunk. Kis idő után még egyet. Majd csend.... Zed lehiggadtan jött vissza.
- M-Miért van fegyvered? - kérdeztem.
- Miért nektek nincs? - kérdezte ledöbbenve. - Két modellel élek együtt...
- Lelőted őket? - kérdeztem ismét.
- Nem, csak a levegőbe lőtem, hogy ijedjenek meg...
- Na jó, szerintem ezt majd holnap beszéljük meg, gyere Des... - kísért be Sam a szobámba. - Most aludj, és holnap mindent megbeszélünk... Aludj jól. - ezzel kiment a szobámból, magamra hagyva. Kiabálást hallottam kintről, de nem érdekelt túlzottan... Ha akarják holnap elmondják...
XXX
Nagyon, nagyon szégyenlem magam, amiért majdnem két hónapja nem hoztam semmit, de nemsokára új résszel jelentkezem. :) Remélem most kárpótoltalak titeket :D
2014. augusztus 26., kedd
Díj
 |
| Köszönöm Anna Darkprincess-nek! |
Szabályok:
- válaszolj a kérdésekre
- találj ki 5 kérdést
- küldd tovább 3 embernek
Kérdések:
- Melyik a kedvenc bandád/énekesed?
Egyértelműen a Black Veil Brides.
- Van kedvenc blogod? Ha igen melyik?
Nagyon sokat olvasok, így nem nagyon tudnék megnevezni egyet is.
- Miért írsz blogot?
Megtetszett és kipróbáltam magam és örülök, hogy az eddigi blogjaimon is mindig volt olyan akinek tetszett amit csinálok. Leginkább ez inspirált és adott lendületet, bár tudom, mostanában eltűntem... De ha látom, hogy pipáltok és komiztok, akkor sokkal jobb kedvem van írni és "alkotni" köszönöm nektek!
- A sötét vagy inkább a világos színeket szereted jobban?
Sötét.
- Mit utálsz egy pasiban?
Ha az adott pasi egy plázabuzi, esetleg páwa.
- Van testvéred? Ha igen, mennyi?
Egy hugom van.
Jelöltjeim:
2014. augusztus 14., csütörtök
Hihetetlen találkozás
A legjobb barátnőmet Sammet a konyhában találtam reggel, miközben a kávéját szürcsölgette.
- Szia! Van még kávé? - kérdeztem két ásítás között, csak bólintott, mire én már kiszolgáltam magam - Hogy aludtál? - dőltem neki a konyha pultnak és a hatalmas koffein adagomat iszogattam.
- Szarul! Egész éjjel csak forgolódtam, nézd a szemem! - kigübbesztette, majd ellöktem magam a támaszomtól és odahajoltam hozzá.
- Öm... mit is kéne látnom rajt? - kérdeztem értetlenül.
- Piros és, és nézd tök eres! Megfog látszani a fotókon!
- Mit parázol? Ami ilyen közelről nem látszik az a képeken sem fog. Amúgy Zeddel mi van? Fura, hogy most nem ő ébreszt minket.
- Nem tudom... felébresszük? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Oké és hogyan?
- Hozd a borotvahabot, én meg hozom a lisztet és itt találkozunk. - elindultam a Batman-es pizsimben a fürdő felé azért az egy kellékért, mire megtaláltam, már a "találka helyről" sürgetett, amíg a folyosón végighaladtam felráztam a flakont.
- Des, szedd azokat a formás lábaidat! - erre inkább nem válaszoltam, izgatottan vártam, hogy mi fog következni, mikor odaértem kezembe nyomta az egész zacskó lisztet és elvette azt ami nálam volt, majd izgatottan megszólalt.
- Figyelj és tanulj! - szépen, lassan lenyomta a kilincset és benyitott, Zed még mindig aludt. Mi ezt kihasználva bementünk a szobájába és Sam akcióba lépett. Z. fölé térdelt és a habbal elkezdett az arcára "rajzolni" , mikor végzett az arcával áttért a mellkasára, majd a karjaira, mikor befejezte átadta a terepet nekem. Én is a személy felé közelítettem, majd fölé álltam. Nagyon viccesen nézett ki, majdnem elnevettem magam, de Sam bíztatott, hogy csináljam már. Finoman elkezdtem behinteni a pehely könnyű anyaggal a teste minden részét, mikor "lefixáltam" adtam neki rendesen, nem kímélve. Mikor késznek tekintettem gyorsan leugrottam róla és a kijárat felé siettem. A cinkostársam már a szemeit törölgette és ahogy kiértem belőlem is vulkánként tört ki, az amit nagyon sokáig bent kellett tartanom. Mikor már túltárgyaltnak tartottuk a dolgot elmentünk készülődni, még szerencse, hogy két fürdőszoba van. Elmentem letusolni, sminkelni és a hajamat megcsinálni, mikor végeztem köntösben mentem a "lakosztályom" felé. Csak utána kezdődött a nagy dilemma. Mit vegyek fel? Igaz úgy is kapunk a fotózáson másik ruhát, de abban nem jöhetek el. Nagy nehezen kiválasztottam egy latex nadrágot, szürke csőtoppot és egy magassarkút. Mielőtt elindultunk volna benyitottunk Zedhez, hogy mi a helyzet. Még mindig húzta a lóbőrt. Telefonon megcsörgettem, hogy azért ideje lenne felkelni. Mikor megszólalt a telefonja a földre zuhant. Mi pedig kiszaladtunk a házból és gyorsan bepattantunk a kocsimba (még jó, hogy rutinosak vagyunk a holdjáróinkkal) és elindultunk. Sammel egy helyen dolgozunk és körülbelül ugyanakkor végzünk, csak neki annyiban más, hogy rajta alig van ruha, mivel általában fehérneműt vagy egyebet reklámoznak. Kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk egymástól és ellentétes irányba tartottunk. Beértem a stúdióba ahol még kicsit igazítottak a sminkemen, hajamon és a kezembe nyomtak egy fekete, rövid egybe ruhát. Amint felvettem beleszerettem és nem akartam levenni.
Kiértünk egy egyszerű, letisztult helyre ami közepén egy fotel volt. Vele kellett "pózolnom" és mindenhogy néznem.
Mikor végeztünk David (a fotós) odahívott, hogy válogassuk ki a legjobbakat, amik majd egy újságba kerülnek be. Visszatértem az öltözőmbe és (sajnos) le kellett adnom a ruhát és távoztam. Kint várt rám legjobb barátnőm és együtt beszálltunk a négykerekűmbe és elhajtottam, de nem kanyarodtam le a mi utcánkba és ijedt tekintet találkozott az enyémmel.
- Igen... most el foglak rabolni és közben megállok egy boltnál és veszek cigit magamnak, majd elviszlek egy koszos, dohos, sötét pincébe és ott hagylak! - "nyugtattam" meg.
- Komolyan?
- Szerinted? Te kis nyomi, azt hiszed képes lennék rá? - csend honolt az autóra, amit csak a rádió halk sustorgása tört meg. - Nemár! Most komolyan?
- Asszony! Kötözz meg! És tedd azt amit mondtál! - összeszorította a két csuklóját, mintha egy láthatatlan kötél már körbefogta volna.
- Hát, oké... te mondtad! - azzal hülyeségből a kesztyűtartó felé nyúltam, hogy kiveszem belőle a "kötelet". Azonnal elhúzta a kezét és én hangosan felnevettem, majd ő is csatlakozott. Leparkoltam az üzlet előtt és bementünk. A tekintetemmel kerestem a nekem kellő darabot, mikor meglett a polcsor elé álltam és láttam, hogy a legfelső polcon van, remek... Lábujjhegyre álltam és nyújtózkodtam, hogy elérjem, mikor elértem és levettem két dobozzal az egyensúlyom cserben hagyott és hátúról nekimentem valakinek.
- Jajj, bocsáss meg! Teljesen véletlen volt, nem láttalak. - majd az alak megfordult és a szembe nézett, nekem az állam is leesett, amint megláttam ki áll előttem.
- Semmi gond, ez bárkivel előfordulhat. - majd megsimogatta a vállam.
- A-Andy? - kérdeztem félénken. Sam odajött hozzám, hogy kérdezzen valamit (gondolom) , de ugyan úgy járt mint én.
- Nyugi, nem harapok. Titeket hogy hívnak? Mivel ti tudjátok a nevem, ez nekem is kijár. - dobott egy kezdetleges 50 wattos mosolyt. Amitől minden nőstény elolvad, mi is így tettük. Csak én hamarabb rájöttem, hogy válaszolni kéne.
- Destiny, és ő... - utaltam a vállamra nyáladzott barátnőmre - Néma Sam.
- Des, szerintem én megvárlak a kocsiban. Szia Andy örülök, hogy összefutottunk. - Andy csak intett neki egyet egy mosollyal körítve, aminek hatására nekiment egy kartonpolcnak ami az ajtó mellett volt.
- Hát... Akkor mégsem néma. Amúgy szép tetkók, gyűjtöd? - látványosan végigmérte mindkét vállam - Van batman-es is? - esett le neki az álla.
- Aha, valami olyasmi. Látom te sem panaszkodhatsz, neked is van. - mosolyodtam el - Na de én lassan megyek, mert ki tudja mit csinál a kocsimban. - s közben beálltam a kasszához fizetni, majd mögém állt, mikor végeztem félreálltam és köszöntem neki.
- Várj! - szólt utánam, s én végrehajtottam, megálltam. Ő is fizetett és odajött hozzám.
- A számod megadod? Csak te vagy az eddigi első, aki felismert és nem kért aláírást. - közben elővette a telefonját és felém nyújtotta. Kezemben tartottam, majd feloldottam és beírtam a nevem és a számom, s mosolyogva nyújtottam neki vissza. - Köszi. - Elindultunk a kijárta felé és kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett és mosolyogva köszöntünk el egymástól. Ő elindult az autója felé és rágyújtott, én is ugyanúgy tettem. Mikor beültem a járműbe Sam kíváncsian faggatott és én csak mindenre bólogattam, még abba is belementem, hogy nem mondjuk el Zednek. Beálltam a garázsba és amint beléptünk a házba valami az arcunkba csapódott és nem mástól mint Zedtől. Később kiderült, hogy liszt volt az.
-Ezt a reggeliért kaptátok. - Röhögött ki minket, Sammel elrohantunk a fürdőbe fürdeni, hajat mosni és elköszöntünk egymástól, majd mindenki a kis zugába vonult el. Már vízszintesben voltam és gondolkoztam. Vajon Andy fel fog hívni? Emlékezni fog rám? Találkozunk még valaha? Remélem igen. Tudtommal nincs most barátnője, de ki tudja? Majd mély álomba zuhantam.
- Szia! Van még kávé? - kérdeztem két ásítás között, csak bólintott, mire én már kiszolgáltam magam - Hogy aludtál? - dőltem neki a konyha pultnak és a hatalmas koffein adagomat iszogattam.
- Szarul! Egész éjjel csak forgolódtam, nézd a szemem! - kigübbesztette, majd ellöktem magam a támaszomtól és odahajoltam hozzá.
- Öm... mit is kéne látnom rajt? - kérdeztem értetlenül.
- Piros és, és nézd tök eres! Megfog látszani a fotókon!
- Mit parázol? Ami ilyen közelről nem látszik az a képeken sem fog. Amúgy Zeddel mi van? Fura, hogy most nem ő ébreszt minket.
- Nem tudom... felébresszük? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Oké és hogyan?
- Hozd a borotvahabot, én meg hozom a lisztet és itt találkozunk. - elindultam a Batman-es pizsimben a fürdő felé azért az egy kellékért, mire megtaláltam, már a "találka helyről" sürgetett, amíg a folyosón végighaladtam felráztam a flakont.
- Des, szedd azokat a formás lábaidat! - erre inkább nem válaszoltam, izgatottan vártam, hogy mi fog következni, mikor odaértem kezembe nyomta az egész zacskó lisztet és elvette azt ami nálam volt, majd izgatottan megszólalt.
- Figyelj és tanulj! - szépen, lassan lenyomta a kilincset és benyitott, Zed még mindig aludt. Mi ezt kihasználva bementünk a szobájába és Sam akcióba lépett. Z. fölé térdelt és a habbal elkezdett az arcára "rajzolni" , mikor végzett az arcával áttért a mellkasára, majd a karjaira, mikor befejezte átadta a terepet nekem. Én is a személy felé közelítettem, majd fölé álltam. Nagyon viccesen nézett ki, majdnem elnevettem magam, de Sam bíztatott, hogy csináljam már. Finoman elkezdtem behinteni a pehely könnyű anyaggal a teste minden részét, mikor "lefixáltam" adtam neki rendesen, nem kímélve. Mikor késznek tekintettem gyorsan leugrottam róla és a kijárat felé siettem. A cinkostársam már a szemeit törölgette és ahogy kiértem belőlem is vulkánként tört ki, az amit nagyon sokáig bent kellett tartanom. Mikor már túltárgyaltnak tartottuk a dolgot elmentünk készülődni, még szerencse, hogy két fürdőszoba van. Elmentem letusolni, sminkelni és a hajamat megcsinálni, mikor végeztem köntösben mentem a "lakosztályom" felé. Csak utána kezdődött a nagy dilemma. Mit vegyek fel? Igaz úgy is kapunk a fotózáson másik ruhát, de abban nem jöhetek el. Nagy nehezen kiválasztottam egy latex nadrágot, szürke csőtoppot és egy magassarkút. Mielőtt elindultunk volna benyitottunk Zedhez, hogy mi a helyzet. Még mindig húzta a lóbőrt. Telefonon megcsörgettem, hogy azért ideje lenne felkelni. Mikor megszólalt a telefonja a földre zuhant. Mi pedig kiszaladtunk a házból és gyorsan bepattantunk a kocsimba (még jó, hogy rutinosak vagyunk a holdjáróinkkal) és elindultunk. Sammel egy helyen dolgozunk és körülbelül ugyanakkor végzünk, csak neki annyiban más, hogy rajta alig van ruha, mivel általában fehérneműt vagy egyebet reklámoznak. Kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk egymástól és ellentétes irányba tartottunk. Beértem a stúdióba ahol még kicsit igazítottak a sminkemen, hajamon és a kezembe nyomtak egy fekete, rövid egybe ruhát. Amint felvettem beleszerettem és nem akartam levenni.
Kiértünk egy egyszerű, letisztult helyre ami közepén egy fotel volt. Vele kellett "pózolnom" és mindenhogy néznem.
 |
| A fotózáson |
- Igen... most el foglak rabolni és közben megállok egy boltnál és veszek cigit magamnak, majd elviszlek egy koszos, dohos, sötét pincébe és ott hagylak! - "nyugtattam" meg.
- Komolyan?
- Szerinted? Te kis nyomi, azt hiszed képes lennék rá? - csend honolt az autóra, amit csak a rádió halk sustorgása tört meg. - Nemár! Most komolyan?
- Asszony! Kötözz meg! És tedd azt amit mondtál! - összeszorította a két csuklóját, mintha egy láthatatlan kötél már körbefogta volna.
- Hát, oké... te mondtad! - azzal hülyeségből a kesztyűtartó felé nyúltam, hogy kiveszem belőle a "kötelet". Azonnal elhúzta a kezét és én hangosan felnevettem, majd ő is csatlakozott. Leparkoltam az üzlet előtt és bementünk. A tekintetemmel kerestem a nekem kellő darabot, mikor meglett a polcsor elé álltam és láttam, hogy a legfelső polcon van, remek... Lábujjhegyre álltam és nyújtózkodtam, hogy elérjem, mikor elértem és levettem két dobozzal az egyensúlyom cserben hagyott és hátúról nekimentem valakinek.
- Jajj, bocsáss meg! Teljesen véletlen volt, nem láttalak. - majd az alak megfordult és a szembe nézett, nekem az állam is leesett, amint megláttam ki áll előttem.
- Semmi gond, ez bárkivel előfordulhat. - majd megsimogatta a vállam.
- A-Andy? - kérdeztem félénken. Sam odajött hozzám, hogy kérdezzen valamit (gondolom) , de ugyan úgy járt mint én.
- Nyugi, nem harapok. Titeket hogy hívnak? Mivel ti tudjátok a nevem, ez nekem is kijár. - dobott egy kezdetleges 50 wattos mosolyt. Amitől minden nőstény elolvad, mi is így tettük. Csak én hamarabb rájöttem, hogy válaszolni kéne.
- Destiny, és ő... - utaltam a vállamra nyáladzott barátnőmre - Néma Sam.
- Des, szerintem én megvárlak a kocsiban. Szia Andy örülök, hogy összefutottunk. - Andy csak intett neki egyet egy mosollyal körítve, aminek hatására nekiment egy kartonpolcnak ami az ajtó mellett volt.
- Hát... Akkor mégsem néma. Amúgy szép tetkók, gyűjtöd? - látványosan végigmérte mindkét vállam - Van batman-es is? - esett le neki az álla.
- Aha, valami olyasmi. Látom te sem panaszkodhatsz, neked is van. - mosolyodtam el - Na de én lassan megyek, mert ki tudja mit csinál a kocsimban. - s közben beálltam a kasszához fizetni, majd mögém állt, mikor végeztem félreálltam és köszöntem neki.
- Várj! - szólt utánam, s én végrehajtottam, megálltam. Ő is fizetett és odajött hozzám.
- A számod megadod? Csak te vagy az eddigi első, aki felismert és nem kért aláírást. - közben elővette a telefonját és felém nyújtotta. Kezemben tartottam, majd feloldottam és beírtam a nevem és a számom, s mosolyogva nyújtottam neki vissza. - Köszi. - Elindultunk a kijárta felé és kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett és mosolyogva köszöntünk el egymástól. Ő elindult az autója felé és rágyújtott, én is ugyanúgy tettem. Mikor beültem a járműbe Sam kíváncsian faggatott és én csak mindenre bólogattam, még abba is belementem, hogy nem mondjuk el Zednek. Beálltam a garázsba és amint beléptünk a házba valami az arcunkba csapódott és nem mástól mint Zedtől. Később kiderült, hogy liszt volt az.
-Ezt a reggeliért kaptátok. - Röhögött ki minket, Sammel elrohantunk a fürdőbe fürdeni, hajat mosni és elköszöntünk egymástól, majd mindenki a kis zugába vonult el. Már vízszintesben voltam és gondolkoztam. Vajon Andy fel fog hívni? Emlékezni fog rám? Találkozunk még valaha? Remélem igen. Tudtommal nincs most barátnője, de ki tudja? Majd mély álomba zuhantam.
2014. augusztus 9., szombat
Szereplők
Destiny Shadow
Becenév: Des
Kor: 22
Foglalkozás: Modell
Andrew Dennis Biersack
Becenév: Andy
Kor: 24
Foglalkozás: Énekes, Dalszerző
Sam Sparks
Becenév: Sam
Kor: 23
Foglalkozás: Modell
Zed Taylor
Becenév: Zed, Z.
Kor: 22
Foglalkozás: Újságíró
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)